|
Ha
bármilyen javaslatod vagy kérdésed van az oldallal kapcsolatban,
várjuk e-mailedet az alábbi címen!
postavictorweb [kukac] gmail.com
Cikkek
A világ
legfiatalabb fantomja
Posta Viktor új címszereplő a Madách
Színházban Az operaház fantomjában, melynek tegnap ünnepelték a
négyszázadik előadását. Posta Bázelban végzett zeneakadémiát, és két
musical- főszerepet is alakított Svájcban.
- Hogy került Svájcba?
- Budapesten elvégeztem a Szent István Zeneművészeti
Szakközépiskolát zongora szakon.
És a zongoratanárnőm mondta, hogy
Bázelban meg kellene próbálni a zeneakadémiát, mert híresen jó ott
az oktatás.
- Mi a különbség az itthoni és az ottani oktatás között?
- Az itthoni zeneakadémián inkább a technikára teszik a hangsúlyt,
kint pedig a zeneiségre.
Én amúgy sem voltam túlzottan technikás
zongorista,
a vizsgákon sikereimet inkább a muzikalitásomnak
köszönhettem.
- Vagyis lelke van, de nem különösebben szeretett tanulni?
- Nem gyakoroltam magam agyon, ezért nem lettem zongorista. Nem volt
olyan elhivatottságom a zongora iránt,
hogy nyolc órát gyakoroljak
naponta.
- De végül is elvégezte Bázelban a zeneakadémiát.
- Tanári szakon lediplomáztam, de a
művészdiplomát már nem szereztem meg.
- Hogy kapott musicalszerepet?
- Amikor kimentem, azonnal bemutatták Bázelban Az operaház
fantomját. Néhány hónap múlva már bent ültem a zenekari árokban,
mint zongorista. Ettől nagyon elfogott a "színházi láz", és két év
múlva elmentem az első meghallgatásra, hiszen a bázeli akadémián
felvettem az énekszakot is. Egy meghallgatás után kaptam meg a Band In Palace főszerepét, körbeturnéztuk Svájcot,
az összes nagyvárosban
előadtuk. Igen jó kritikákat kaptam. Egy herceget alakítottam, aki
mindenféle zenei stílusban otthon van.
Ennek megfelelően az
előadásban ugyanúgy volt rock, mint hip-hop vagy éppen német
népzene.
Az egészségügyi minisztérium szponzorálta a produkciót,
hogy segítsük vele leszoktatni a fiatalokat a drogról, a
cigarettáról.
CD is készült az előadásból.
- A herceg drogos volt, aztán jó útra tért?
- Igen, egy lepukkant emberből, normális életet élő emberré vált.
- Nem volt ez rémesen sematikus?
- De igen.
- Ez a produkció hozta a következő főszerepet?
- Miután vége volt a turnénak, elmentem a Space Dream című musical
meghallgatására. Külön fölépítettek számára egy színházat Badenban.
Tomboló sikerrel játszották már 1995 óta. Három év múlva cseréltek
szereposztást, én ekkor kaptam meg a főszerepet.
Ez egy űrben
játszódó musical, én voltam az űrből megérkező herceg.
- Miért jött haza, és végezte el itthon a Színház- és
Filmművészeti Egyetemet? Ez akár ketté is vághatta a karrierjét.
- Én is sokszor elgondolkoztam azon, jól tettem-e, hogy ezt
bevállaltam. Gyerekkori álmom volt, hogy a színművészetire járjak,
hiszen annak idején gyerekszereplőként felléptem például a Légy jó mindhaláligban, a debreceni színházban.
Kérdés volt számomra,
maradjak-e Svájcban, kacsingassak Németország felé, netán váltsak
vissza a zongorára, vagy jöjjek haza.
Vágytam arra, hogy
megalapozottabb színészképzésben legyen részem.
- Jól kereső emberből csóró egyetemista lett?
- Így van. És cikiztek a német akcentusom miatt.
- Láttam vizsgaprodukciókat, de olyan nagyon nem tűnt föl.
- Abszolút nem voltam elkényeztetve. Elég depressziós lettem a
színművészetitől. Azért jöttem, hogy tanuljak, de rá kellett jönnöm,
hogy ez az iskola nem erre való, hanem hogy karriert csináljanak
azok, akik odajárnak. Nem folyik alapos oktatás.
Szirtes Tamás volt
az egyetlen, akitől mesterséget tudtam tanulni.
- Mondják, hogy gyakran az kap szerepet, állást, akinek a tanára
színházigazgató.
- Ez is igaz, de remélem, hogy én nem azért kaptam meg Az operaház
fantomjának a címszerepét, mert a volt tanárom,
Szirtes Tamás
igazgató. Bár igaz, hogy még hallgató voltam, amikor Szirtes tanár
úr odaadta a kottát,
az előadás videofelvételét azzal, hogy
készüljek, lehet, hogy be kell álljak a produkcióba.
Mivel több mint
kétszázszor zongoráztam Bázelban Az operaház fantomjában, ezért a
zenéjét szinte kívülről tudtam.
Emiatt a szerep miatt érdemes volt
úgy döntenem, hogy Magyarországon maradok.
- Abban, ahogy játszik, együtt van a férfias erő és a totális
megalázottság.
- Ezt nagyon fontosnak tartom, hiszen a fantom tulajdonképpen egy
rejtőzködő herceg, akit megkeserített az élet,
és hirtelen
megjelenik számára az a nő, aki kihoz belőle mindent, akit
túlfűtötten szeret, gyilkos energiák szabadulnak föl benne,
míg az
előadás végére teljesen összeomlik.
- Tulajdonképpen a beugrásban is megvan ez a kettősség,
demonstrálnia kell az erejét, miközben nem az ön személyére
találták
ki a produkciót, sőt a nézők is csalódottságot érezhetnek, hogy nem
az általuk jól ismert színésszel látják az előadást.
- Ez abszolút így van. Ilyen értelemben hátránnyal indulok, és ezért
fokozottan dúl bennem a bizonyítási kényszer.
Az eredeti rendezésben
a fantom egy negyven év körüli ember.
A magam huszonnyolc évével én
valószínűleg a világ legfiatalabb fantomja vagyok.
2005. december 30.,
Magyar Hírlap |